Az ökológiai fényszennyezés egyik formája, amikor a természetes éjszakai fényekhez képest túlzottan erős mesterséges megvilágítást alkalmaznak (nagyvárosok fényárja, utcai lámpák, hajók lámpái). Egy másik formája pedig egy érdekes fizikai jelenség - a fény vízszintes polarizációja - hatására alakul ki és végzetes hatással van egyes élőlényekre.

Biztos találkoztál már tavaszi-nyári meleg estéken apró látogatókkal, akik a nyitott ablakon betévedtek a fényes szobába. Gondoltad már úgy, hogy a szúnyogok, a molylepkék, a különböző kisebb-nagyobb bogarak csak a te bosszantásodra ólálkodtak a házba? Az igazság az, hogy inkább mi, az emberek zaklatjuk fel őket, és nem fordítva. Az aprócska rovarok azért settenkednek be, mert a kinti sötéttel szembeni belső világos összezavarja az ösztöneiket. Ez a reakciójuk az úgynevezett fényszennyezésre adott válasz.

Nyeretlen kétévesek is tudják, hogy a baktériumoknak és a gombáknak sejtfala van. (Gombáké kitinből, baciké mureinből.) Miért fontos ez most? Mert emiatt nem  tudnak fagocitózist végezni, vagyis nem tudnak sejtjeik belsejébe táplálékdarabkákat bekebelezni, hogy ott emésszék meg azokat. De akkor hogy esznek? Hát úgy, hogy emésztőenzimeiket kinyomják sejten kívülre, bele a vakvilágba, reménykedve, hogy az majd ott elemészt valamit, és a tápanyagból valamennyi visszadiffundál hozzájuk. Ezt hívjuk sejten kívüli emésztésnek. (Nem csoda, hogy mi, állatok felhagytunk vele, és feltaláltuk a fagocitózist, de ez egy másik történet.)