„Már az óvodában is szelektáltam”
„Már az óvodában is szelektáltam” – hangzott a válasz, amikor a Berlinből érkezett vendégem (saját lakás Airbnb kiadása) számára igyekeztem volna elmakogni, hogy mit hova dobjon.
„Már az óvodában is szelektáltam” – hangzott a válasz, amikor a Berlinből érkezett vendégem (saját lakás Airbnb kiadása) számára igyekeztem volna elmakogni, hogy mit hova dobjon.
Alapvetően a flat sharing (lakásmegosztás) filozófiája abszolút környezetbarát és támogatja a fenntartható turizmust, ahogyan a car sharing is (oszkar.com hazánkban tán előbb indult, mint nemzetközi testvérei. Legismertebb tán a Blablacar). Az indulás óta a közösségi megoldások és IT dinamikus fejlődése miatt azonban sok minden változott.
A felelősségteljes módon történő utazás hozzájárul a helyi élőhelyek fenntartásához, támogatja a helyi közösségeket és segít megőrizni a világ természeti és kulturális örökségeit. A legtöbb fejlődőnek hívott országban a felelősségteljes turizmus a szegénység elleni küzdelemnek is fontos eszköze.
"A 2017-es évet a fenntartható/felelősségteljes turizmusnak szentelte az ENSZ Turisztikai Világszervezete (UNWTO). Az utazási iparág egyik
legdinamikusabban fejlődő szegmense nálunk még csupán egy szűk piaci rés."
A cikket - a szerző Tóth Rékának és a Turizmus és Vendég szerkesztőségének köszönhetően - IDE KATTINTVA ELOLVASHATOD.
Az utóbbi években szállodától, ifjúsági szálláson át, airbnb-ig, campingig sok helyen szálltam meg, persze volt hostel, hotel is, de szelektív gyűjtés, vagy látványos környezetbarát megoldások sehol sem működtek. Szubjektív európai körkép:
Közjó, erőforrás vagy magántulajdon?
Fokváros az első város, ami ivóvíz nélkül maradhat ― írjak a Dél-afrikai napilapok hasábjai, riogatnak a nemzetközi címlapok. Aki olvasott, esetleg látott beszámolókat a Dél-afrikai városról, tudja, hogy gazdasági, társadalmi és etnikai értelemben a világ egyik legkiegyensúlyozatlanabb helyéről beszélünk. A luxusvillákat, hipszter éttermeket, óceánparti kisvárosokat, nyomornegyedeket, bádogházakat, nemzeti parkokat, gyógynövényeket és az erőszakos múlt szellemeit egyszerre öleli keblére Fokváros. Kijelenteni azt, hogy az egész várost érinti az ivóvízhiány, nem igazán értelmezhető.
Derékig érő vízben, sárban ültettem fát, földön aludtam és hideg vízben zuhanyoztam. Értékesebb volt minden pillanat, mint luxus szállodában degeszre enni magam vagy elkábított vadállatokkal fotózkodni. Megpróbáltam felelős turista lenni Kambodzsában.
Olvassátok el Belicza Bea, volt önkéntesünk beszámolóját, aki az élmények megosztása mellett írásával elgondolkodtat bennünket, milyen komplex is, ha valaki felelősen akar élni, gondolkodni és időnként azért utazni, világot látni.